Unknownsoldier

Véleményem, kritikáim lemezekről, zenéről

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Superhorrorfuck - Death Becomes Us

0

Kíváncsi vagyok, kiből milyen reakciót váltott ki ez a roppant ötletes és egyedi név, Superhorrorfuck. Én személy szerint felvontam a szemöldökömet és az a felkiáltással kombinált kérdés szaladt ki a számon, hogy: "Te Jóisten, hogyan lehet ilyen szóösszetételt kitalálni?" Öcsém pedig elkezdett nevetni, ahogy meghallotta, nem akarta elhinni, hogy ilyen van. Pedig ez a valóság, az olasz kvintett nagyon is komolyan gondolja ezt a komédiát, a weboldalukon olvasható bemutatkozó szövegük pedig még humorosabb. Eszerint öt szexéhes zombival állunk szemben, akik 2005-ben még élők voltak, majd egy brutális karambol után eltűntek. Időnként némelyikük örök megnyugvásra térhet, vagy sikerült visszakerülnie az élők közé, azonban azonnal megfertőznek másokat, így mindig megmaradnak maroknyian. A Death Becomes Us egyébiránt harmadik nagylemezük és tavaly, tehát 2013-ban jelent meg, a Logic(il)logic Records gondozásában.

Tovább»

Metál útikalauz stopposoknak II. rész: Klasszikus heavy metál

0

Elképzelhető, hogy illene "az előző rész tartalmából"-féle felvezetéssel kezdenem mondanivalómat, de annyi információt tartalmaz az első írásom, hogy inkább annak teljes elolvasását ajánlom, most pedig belekezdenék az első stílus kifejtésébe, ami úgy döntöttem, a klasszikus heavy metál lesz, hisz időben is ez fejlődött ki legelőször. Valamikor az 1960-as évek legvégére tehető ez, olyan zenekarok hatására, mint a Pink FloydThe BeatlesRolling StonesJethro TullThe AnimalsSteppenwolf, T.RexIron Butterfly, illetve olyan előadók is közreműködtek ebben, mint Janis Joplin, Jimi Hendrix, Chuck Berry és Elvis Presley. Őket még természetesen nem tekintjük metál előadóknak, a rockhoz sorolhatók, bár hatásuk a mai napig vitathatatlan. Örökérvényű mondássá vált, hogy minden együttes Beatlest játszik először és minden gitáros Jimi Hendrixen nő fel. Természetesen van ezeknek a kijelentéseknek valami igazságalapja, de úgy gondolom, sajnos ez már ma nem így megy. Most viszont nem ezen kell keseregni, térjünk már a tárgyra!

Tovább»

Shokran - Supreme Truth

0

A djent létjogosultságát többen is meg szokták kérdőjelezni, az emberek nagy általánosságban nehezen fogadják be. Úgy gondolom, eléggé egyértelműen kiderült már több írásomból is, hogy én a metalcore ellen vagyok, mivel fel nem tudom fogni, mit szeretnek benne az emberek, de a djenttel valahogy más a helyzet. Nem arról van szó, hogy minden nap Born of Osiris, PeripheryXerath, vagy éppen Vildhjarta korongokat hallgatok, de néhanapján ha egy-egy Animals As LeadersMeshuggah nóta, esetleg dalcsokor megszólal a hangfalamból, akkor a körülöttem lévők nem fognak csodálkozni és én se úgy fogok nézni, mint borjú az új kapura. Egy nagy hátulütője azonban van a szóbanforgó irányzatnak, mégpedig az, hogy a legtöbb ilyen fogat túl közel áll a -core-okhoz, amit az esetek túlnyomó százalékában nehezen tudok tolerálni. Ez pedig, mármint a műfaji közelség, sajnos maga után vonja azt a kellemetlen következményt, hogy a muzsika nehezen megkülönböztethető egy másik együttesétől.

Tovább»

Metál útikalauz stopposoknak I. rész + leírás

5

A barátnőm szerint perpetuum mobile vagyok, mivel folyton dolgoznom kell valamin, ami lehetőleg a zenéhez kapcsolódik. Igaz ami igaz, zenélek már több mint nyolc éve, 2012 októbere óta írom ezt a blogot és nagyjából 3-4 éve gyűjtöm az eredeti lemezeket. Pár hete pedig ismét komolyabb fába vágtam a fejszémet, elhatároztam, hogy elkészítem a metál muzsika családfáját, amin kizárólag a műfajokat tüntetem fel, valamint egy rövid leírást csatolok mindehhez. Namármost, ez korántsem olyan könyű, mint amilyennek elsőre hangzik. Most mégis megszületett a dolog, elég kusza, de ez tükrözi leghívebben az én véleményemet a témában. Lentebb látható a szóbanforgó alkotás és rögtön bele is fogok a magyarázatba. (Ha véletlenül kihagytam egy műfajt, akkor kérem jelezzétek! A hardcore, az emo, a post-hardcore és a screamo nekem is kérdőjel, ezekben a körökben egyáltalán nem vagyok jártas, örülnék, ha valaki felvilágosítana, megosztaná velem a véleményét.)

Tovább»

Ea - A Etilla

0

Valahol a Józan Észtől távol, a Pokol és a Metál Zene határmezsgyéjén, az Örök Kárhozat háta mögött, az Elfeledettség periféráján, a Bánat szomszédjaként magányosan és elfeledetten, létezik egy olyan stílusirányzat, amit funeral doomnak neveznek. Ez a fajta muzsika annyira underground, hogy az se ritka, ha valaki egész élete során nem hall a leghíresebb képviselőiről egy árva mukkot se. Nem hiszem, hogy sokan vannak (sajnos), akik tudják például, hogy milyenek a Mournful Congregation, az Esoteric, a Funeral, vagy éppen az Evoken kiadványai. Az Ea-ról pedig úgy vélem, még kevesebbeknek van fogalma. De ez így van jól...van ugyanis valami bája annak, hogy senki sem tájékozott ezen a téren; illetve kétségtelenül fura és beteges tudatállapot, érzelmi világ és hangulat szükségeltetik ahhoz, hogy valaki a funeral doomot szeretni és értékelni tudja. Nem elég érzékenynek, fogékonynak lenni a durva metál iránt, abnormalitás, őrültség, elborultság és lelki eltorzultság sem hiányozhat. (Azért így zárójelben megjegyezném, hogy az Ea még bőven a megérthető kategóriába tartozik, tessék például rákeresni a Welter In Thy Blood nevű formációra.)

Tovább»

Altar Of Betelgeuze - Darkness Sustains The Silence

0

"Milyen jól választottak nevet, az a klufi Zaphod Beeblebrox és a sahár Ford Prefect is a Betelgueze-ről származik" - ez volt az első gondolatom az Altar Of Betelgueze nevezetű (progresszív) doom metal fogatról. A második meg az, hogy aminek köze van a Galaxis útikalauzhoz, az rossz nem lehet. Persze nem valószínű, hogy innen jött az ötletük, mivel egyetlen burkolt/konkrét utalás sincsen az említett könyvre sehol sem, a Betelgeuse pedig egy elég közismert csillag, amit gyakran és viszonylag sok helyen emlegetnek. Ettől függetlenül az első benyomásom pozitív volt. A 2010-ben alapított finn banda, mint már említettem doom metalt játszik, nem kevés death metal és stoner behatással. A Darkness Sustains The Silence a debütáló nagylemezük, amely idén, tehát 2014-ben jelent meg, januárban.

Tovább»

Aurora Borealis - Worldshapers

0

Az Aurora Borealis (ami annyit tesz, sarki fény) egy 1994 óta műküdő, igazán figyelemre méltó zenekar, mely a death metal vonalon indult. Megnyugtatok mindenkit, nincs semmi baj abban az esetben, ha nem cseng ismerősen a nevük, hisz az igazi áttörés folyton elkerülte a zenekart (újabb időkben sajnos inkább van igény önmagukat ismétlő bábukra, vagy másokat szólgamódon másoló klónokra; tudjuk, hogy kik azok), viszont underground körökben viszonylag nagy népszerűségnek örvendenek. A Worldshapers a hatodik sorlemezük, ami 2014-ben látott napvilágot az Xtreem Music gondozásában. Ezekből az előzetes ismeretekből és a kiadó nevéből adódóan már sejthetjük, hogy a fő csapásvonal nem változott, ugyanúgy doom metál elemekkel tarkított death metalt tolnak Ron Ventoék, mint régen.

Tovább»

Anciients - Heart Of Oak

0

Rengeteg feltörekvő, figyelemreméltó progresszív banda alakult az elmúlt évtizedben; sajnos sok csöppet se tehetséges, sőt egyenesen unalmas, banális, hétköznapi, ötlettelen zenekar is felbukkant (lásd: A Day To Remember, Adept, Blessthefall, Bring Me The Horizon és társaik), más részről összességében lassan de biztosan, hála Istennek gyarapodik a minőségi muzsikával operáló, azt biztosító fogatok száma. Kitűnő példa az utóbbira a 2011-ben életre hívott kanadai Anciients. A vancouveri, fiatal brigád útját jelenleg a Season of Mist kiadó egyengeti. Írásom tárgya, a Heart of Oak névre keresztelt anyag az egyetlen hanghordozójuk, ennek megfelelően nem túl ismertek még, viszont játszottak már többek között a Lamb of Goddal és a Kataklysmmal, sőt a Sepulturával is. A korongon nyújtott teljesítményük ismeretében ezen nem is lehet csodálkozni!

Tovább»

Architects - Lost Forever//Lost Together

21

A metalcore mint stílus, eleve bukásra volt ítélve, személyes véleményem szerint egy zenei zsákutca, melynek lényege az értelmetlen breakdownokban rejlik és ami összességében többet ártott a zeneiparnak, mint Rebecca Black Friday-e. (A hölgy legalább megérthető, hisz nem végső soron rengeteg pénzre és hatalmas ismerettségre tett szert; de most nem ez a téma.) Újabban a gyakorlatban is beigazolódik jóslatom: Tim Lambesis az elkövetkező pár évét rács mögött fogja tölteni, az As I Lay Dyingről a tagok múlt időben nyilatkoznak, a Killswitch Engage átment nosztalgiazenekarba, az All That Remains soha nem tartozott igazán az említett irányzatba, mostanában modern metálként aposztrofálják leginkább muzsikájukat, a Bring Me The Horizon kinőtte a műfajt, az Avenged Sevenfold már rég váltott, a post-hardcore, melódikus metalcore, emo vonalon indult Black Veil Brides tagjai is észhez tértek és glam rockot tolnak egy ideje, az Of Mice & Men a Restoring Force-on pedig a nu metál felé fordult és még sorolhatnám a tényeket, melyek mind azt bizonyítják, hogy a metalcore haldoklik. Ennek ellenére a mai napig vannak még páran, akik hisznek a feléledésében, ők továbbra is kutatják az új bandákat és továbbra is nyomatják azokat, akik már elég nagy névre tettek szert köreikben és akik az égegyadta világon semmi újat nem mutatnak, csak azt amit már ezerszer hallottunk, de azt is lehetőleg minél unalmasabban. Persze (szerencsére) az ő számuk is egyre fogy. Ez a maréknyi fogat megjelentet néhanapján egy-egy lemezt, mert valamiből nekik is meg kell élniük, mi pedig el se tudnánk képzelni az életünket nélkülük...ilyen együttes az Architects, melynek 2014 márciusában jelent meg legújabb korongja, a Lost Forever//Lost Together.

Tovább»

Nile - At the Gate of Sethu

2

A világ talán legtöbbet emlegetett, leghíresebb és minden bizonnyal az egyik legkiemelkedőbb technikás death metál bandája az amerikai Nile. 1993-as alapításuk óta Karl Sandersék hét sorlemezt jelentettek meg, a legutolsót pedig, amely az At the Gate of Sethu nevet viseli két éve, 2012-ben, a Nuclear Blast gondozásában. (Ha már itt tartunk, lassan időszerű lesz a folytatás...) A borítót a Septicflesh-ból ismert Spiros Antoniou tervezte. Az eladási listákon eddig ez a kiadványuk érte el a legmagasabb pozíciót, a 131. helyig jutott a Billboard 200-on, az első héten mintegy 3.800 eladott példánnyal, ami nem kis dolog ebben a műfajban. A kritikusok és rajongók egyaránt elismerték a CD-t és hőseink összességében, többnyire pozitív kritikát, visszajelzéseket kaptak.

Tovább»